"Over and Done"
A közhelyek közhelyévé vált mostanra az egyre gyorsuló világban érzelmileg kiszolgáltatott ember alakja, s erős kétségeink támadnak ha egy klip hátterében első ránézésre ezt a koncepciót fedezzük fel. Mégis pont eme első benyomásra történő ellenérzések miatt szeretném megmutatni, hogy egy klip hatásmechanizmusa révén hogyan használhatja fel ezeket a közhelyeket úgy, hogy mindvégig megőrizze eredetiségét s ugyanakkor érthetőségét és nyíltságát.
A Deine Lakaien 1985-ben alakult Németországban, stílusára nézve szintipop és darkwave egyvelege muzsikájuk. Szokatlan társítás, bár pont emiatt tudnak megkapó és eredeti zenét csinálni. Vegyük szemügyre a Over and Done c. nótájához készült videót! A klip legfőbb jellemzője a narratíva teljes hiánya. A szakítás után érzett fájdalom és dezorientáció a dalszövegből tárul elénk, melyhez nem kötődnek szorosan a klipben megjelenített közhelyek képi ábrázolásai de nem is teljesen függetlenek tőle. Vizuális síkon nem jutunk el A pontból B pontba, mindaz mit kapunk csupán repetíció, ismétlés, a jeleneteket az énekes bevillanó arca és az éjszaka fűzi össze.
Így többször előkerül a tükör motívuma, mely a végtelenség metaforájaként illeszkedik az alkotásba,csakúgy mint az, hogy végig éjszaka van, végtelen éj. Toposzok pörögnek körülöttünk, toposzok melyek a gyorsuló világot és a céltalan utazást ábrázolják s melyek maguk is közterületen vannak ábrázolva, egy metróállomáson, irodaházban, körforgalomban. Ebből az aspektusból a produktum önmagára reflektál, ahogy ezt a két síkot egymásba játssza.
Nem történik tehát haladás, nincs felszabadulás. A képek dinamizmusa mögött a helyzet reménytelen statikussága lapul, nincs a dalnak markáns csúcspontja mely feloldaná a száguldással keletkezett feszültséget. A cél maga a kimondás, s ezáltal a kívülre helyezés, ezért kell ismételni, felpörgetni, mintegy hipnotikus állapotot előidézve már-már kántálni. Akár egy ördögűzés.
A jelentés háttérbe szorítását érezzük, a képek a dallamvonallal és a szavakkal együttesen működve zsigerileg hatnak egy puritán, közös érzelmi alapra.
Namármost mi által lehet egy közös alapra hatni?
Természetesen a közhelyek által, durvábban fogalmazva a giccs által, annak beépítésével, felhasználásával. Szükségszerű összetevő, melyet nem hiba alkalmazni, sőt, kellő mértékben és kontextusban kifejezetten ajánlott. Szintipop és darkwave, két olyan stílus mely keletkezésétől fogva implikál magába hatalmas mennyiségű giccset mégis így együtt ezek kioltják egymást és egy sokkal intenzívebb, katartikus és teljességgel újszerű produktumot hoznak létre.
Rengeteg példát találunk az ilyesfajta keresztezésekre a kortárs művészetben. Számomra a legmegkapóbb Damien Hirst –For the Love of God c. műve, egy emberi koponya, melyet a művész 8601 gyémánttal díszített ki. A lengyel Peter Fuss elkészítette műanyag és üveg felhasználásával a koponya „paródiáját”, valójában öntudatlanul is megalkotva a mű giccs archetípusát. A lényeg tehát, hogy a művészi kontextusban létrehozott és szemlélt alkotások is ugyanúgy tartalmaznak sémákat és frázisokat, de nagyszerűségüket épp ezeknek a szakszerű felhasználása, konfigurációja adja.
Meglátásom szerint ez a mutáció teremti meg a dal markáns hangulatát,frissességét. Toposzok sokasága, mégsem érezzük elkoptatottnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
