Quimby - Androidő
A Quimby zenekar 1999-es, Androidő című számához készített klippje érdekes relációban áll az alapjául szolgáló dallal és annak szövegével.
A dalban az elmúlás (egy kvázi memento moriként) jelenik meg, valamint biztatás az amúgy is rövid élet minden percének kiélvezésére. Emellett némi irigység fogalmazódik meg egy „idealizált emberarcú robot”, android irányában, ami (vagy aki?) halhatatlanként van beállítva. Az irigységből fakadó belső inkoherencia végül egyfajta nihilben oldódik fel: minek töprengeni a megváltoztathatatlan, rajtunk kívül álló dolgokon. „Remekül mennek a dolgok magukból kiürülve.”
A képi síkon viszont az idealizált android bukásának lehetünk tanúi: a halhatatlannak hitt emberrobot nem túl dicső halált hal saját reprodukálhatóságával, újrateremthetőségével szembesülve. Pedig a klipp látszólag erősíthetné a dal mondanivalóját is: egy részeg, bóklászó embert is mutathatna, aki az esti buli utánérzéseként saját lakásában is céltalanul bolyong, és furcsa látomások gyötrik. Ezesetben a furcsa rángások kevéssé a diszfunkcionáló robot, mint a zavarodott, belső konfliktusokkal terhelt egyén halandóságával való küzdelmét mutathatnák. Ugyanakkor a klipp végén felsejlő terminátor-belső ezen értelmezést könnyedén keresztülhúzza.
A különbségek érdekessége tehát, hogy a dalban megjelenő feszültség ember és android között a klipp két fő médiumának (hang és kép) szintjén is megjelenik. Így az Androidő szembeállításokkal teli hangzásvilága (elektronikus és akusztikus hangszerek) és szövegén belüli ellentmondásai a klipp ellentétében csak még jobban kihangsúlyozzák az ember és gép viszonyában fellelhető ellentmondásokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
