videoklipp

Pearl Jam - Do the Evolution

  A Pearl Jam Do The Evolution című száma (1998 / Yield), és a hozzá készült animációs videoklip (melynek készítésében Todd McFarlane /Spawn/, és Kevin Altieri /Batman: The animated series/ vállalt fontos szerepet) egy erőteljes kritikára épülő, kegyetlen evolúciós nézetet mutat be. A szöveg és a klip egymást serkentő előrehaladása egy egyoldalú világképet tár elénk, melybe belefulladnak az értékesnek számító folyamatok, és amelyben az ember a pusztítás és a nárcizmus szimbiózisaként definiálódik.

  A kritikai aspektus leginkább a szociáldarwinista elmélet köré szerveződik. Ezen elgondolás (melynek alapja, hogy a létért folyó küzdelem az egyes emberek, embercsoportok, és nemzetek között is fennáll) bírálata előszeretettel alkalmazza a verbális illetve a vizuális túlzás eszközeit.. A szociáldarwinista elmélet ilyesfajta, kisarkítottan és szélsőségesen megjelenített formája hozza létre a Do The Evolution (innentől DTE) kegyetlen és brutális értékrendjét, melyben a domináns nem puszta túlélőként, fennmaradóként definiálódik, hanem egy olyan hatalomként, melynek attribútuma a gyengébbek elnyomása, kihasználása és megsemmisítése. Egy ilyen hatalommal rendelkező domináns egyed szólal meg a dal szövegében.
  Maga a szöveg fontos szervezői alapelve a videoklipnek, emellett azonban lényeges eszköznek számít még a képsorok között felállítható, darabos kronológiai előrehaladás, valamint az asszociációs láncolat, melyeket hatékonyan segít a gazdag motívumkincs. Ezek alkalmazása eredményezi a negatívumok sokszámú, változatos témákat megjelenítő ábrázolását, ezzel is erősítve az egyoldalú bemutatás túlcsordulással fenyegető hatásosságát.
  Ezen felvonultatott képsorok témájukon keresztül számos részlettel árnyalják a kirajzolódó kritikát. Ide tartozik az ember és állat közti határok elmosódása, melyet erősít a szöveg által teremtett entitás állati mivoltának felvállalása, valamint az emberiség fajspecifikus jelenségeinek negatív bemutatása. Szintén fontos még megemlíteni az eszközhasználat motívumának megjelenítését, mely a domináns pozíció megszerzését biztosítja, és amelyhez szorosan kötődik az emberi tudás és az általa véghezvitt pusztítás fogalmának összemosódása (ezt érzékletesen fejezi ki a tűz motívumának használata a videoklipben).
  A bíráló klip leginkább hangsúlyozott elemeit konkrétan a domináns ember szubdominánsok ellen elkövetett tetteinek, és magának a kegyetlenségnek a megjelenítése teszi ki. A szociáldarwinista elgondolás szélsőséges ábrázolásán, az embertelen emberiség képének megrajzolásán túl viszont a videoklip az evolúció gondolatának egy új területét is megnyitja . Az emberek közti, dominanciáért folyó küzdelmet ugyanis felülírja egy létállapotok közti viszonyendszer beemelésével. A Földet megtermékenyítő meteor becsapódásakor ugyanis az élettel párhuzamosan megjelenik a halál fogalma is, mely a klipben egy szó szerint értelmezhető Femme Fatale alakjában jelenik meg. Ez a megszemélyesített alak az evolúció címszava alatt egymást pusztító élők fölé kerekedik, és mivel minden halálra van ítélve, a létállapotok közti hatalmi harcban ő kerül ki győztesen. Az elvakult, egyre hatékonyabb gyilkoló eszközöket alkotó ember tevékenységével a Végzet Asszonyának táncát élteti, így válva a halál akaratának bábjává (Bombázó repülőgép pilótája, csontos kéz által dróton rángatott politikus).
  Az eszközök kategóriájával kapcsolatban a DTE a kritikát egy már-már klisés alapgondolatú negatív utópiára is kiterjeszti. Ebben a hatalom gyakorlásának folyamatába beiktatott eszköz kap egyre nagyobb szerepet, míg végül önmaga válik annak gyakorlójává, így érve el hatékonyságának maximumát.
  Ennek a felső határnak az elérése azonosítható a klip által megjelenített, és szöveg által megjövendölt csúcsponttal, mely az elvakult emberiséget ostromló kritika legerőteljesebb elemeként értelmeződik. Ennek alapját az képzi, hogyha az emberiség fejlődése továbbra is azonos lesz a pusztítás folyamatának fejlődésével, akkor annak tetőpontja nem lehet más, mint a tökéletes, mindent elsöprő megsemmisítés. A végső pusztítás előtt a klip megjelenít egy gyorsmontázst, mely szintúgy felfogható egy ítéletet alkotó elme számadásaként, és a történelem a kollektív emberiség lelki szemei előtt történő lepergéseként.
Ezen gyors menetű képsor végén találkozhatunk egy erőteljes önreflexióval. Egy rövid ideig mutatott képen ugyanis megláthatjuk a Yield album borítóját (egy yield-es / elsőbbség adás kötelező / forgalmi táblával), melybe lövedékek hasítanak bele. Ez a kép hatásosan fejezi ki azt, hogy a DTE az album legütősebb száma, és magát a dalban megjelenített emberi hozzáállást: A domináns nem ad elsőbbséget senkinek!
  A klip legvégén, a megsemmisülés utáni pillanatokban a Föld ismét érett petesejtként jelenik meg, a füstölgő romok közül pedig tücsökciripelést lehet hallani (az eredeti számban nincs benne). A kérdés az, hogy a klip készítői egy újfajta élet kialakulásának reményét villantják meg itt, vagy csupán a kegyetlen evolúció ciklikus vonalát húzzák meg?
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.